2014. január 23., csütörtök

1.fejezet 3.éj

Hangok

**Blaire**

Csönd, békesség és nyugalom. Ez jellemzi a tegnapelőtti estémet, ellenben a tegnapival. A két éjszaka között csak annyi a hasonlóság, hogy álomvilágba csöppentem. De most, a rosszabba.
***Álom***
Futok, nagyon gyorsan. Sietek, a hangos sikolyokat követem a sötét Los Angelesi utcánkon. De aztán meglátok egy hidat, rajta vele. Nem késlekedem, felé közeledek. A bátorságom elillan, ugyanis összekuporodva jajgat.
- Thomas! - kiáltok neki.
Nem fordul felém, jobban össze húzza magát. Lassú, megfontolt léptekkel megyek előre. Azt gondoltam, hogy vért pillantok majd meg körülötte, és nem tudok már segíteni rajta, ugyanis haldoklik. De semmi ilyesmiről nincs szó.
- Thomas! - ismétlem meg suttogva.
Végre felemeli a fejét. A haja sötéten ragyog, vízcseppek csöpögnek le a földre, egyesek végigfolynak a gyönyörű arcán. Valami mégsem stimmel. Először nem értem miről lehet szó, de aztán észreveszem a szemét. Vörösen izzik, belülről lángol.
- Blair...
A hangja rekedtesebb mint általában, viszont a nevem úgy ejti ki, mintha egy varázslatot regélne.
Megremegek, melegség tölt el, ahogy fölé magasodok, miközben ő előttem elterül.
- Gyere ide! - parancsol.
Nem is gondolkozom, a karjai közé telepedek, az arcom a mellkasának nyomom. Nagyot sóhajt, érzem a nyakamon ahogy szuszog, mire libabőrös leszek. Remeg a karja ahogy viszonozza az ölelésem. Ahogy itt vagyunk, egymásba borulva, azt érzem, mintha visszakaptam volna egy részem, amiről nem is tudtam, hogy elveszett. Belélegzem az illatát, és élvezem az érintését. A telt ajkaival a nyakamat súrolja, és mit ne mondjak, iszonyatosan jó érzéssel tölt el. Nem vagyok tapasztalt ilyesmiben, úgyhogy nem tudom mi a teendő ilyenkor. A hajába túrok a kezeimmel, ami apró morgást vált ki belőle.
Aztán fájdalom, valami a nyakamba szúródott. Felszisszenek, és a hajába kapaszkodom, ami nem nagyon zavarja. Még közelebb húz, és nagyot nyel... belőlem. Elakad a lélegzetem ahogy rájövök, hogy a fogait érzem az ütőeremnél. A szívem küzd ellene, hangosan dübörög.
Vámpír...
***Álom vége***
Kiver a víz, ahogy visszagondolok a borzalmakkal teli estémre. A nyitott ablak reggeli, hideg szellőt hoz a szobámba, egyenesen felém fújva azt. Megborzongok, és libabőrös leszek. Ahogyan a karjai között is. Mikor felkeltem, minden olyan valóságosnak tűnt. A sírás fojtogatott, pont mint most. Inkább felkászálódtam, és a fürdő felé vettem az irányt. Nem volt tusolós kedvem, így hát maradtam a fürdésnél.
***
Az utolsó órám matek lesz. Ó, azok az istenverte egyenletek! Hogy én soha nem fogom azokat megtanulni, annyi biztos. Ezzel a tanár is így van.
Óra után a suli előtt találkozok Jenny-vel. Ennek tudatában siettem a pakolással. Most tényleg olyan hamar elkészültem, de ugye ezt is el kell rontani. Természetesen valaki megállított.
- Blaire! - kiált rám.
- Mit akarsz Adam? - fordulok meg unottan a tengelyem körül.
- Áll még a mai randi? - vigyorog kedélyesen.
A folyosón lévők egytől-egyig felénk fordultak. Néhányan összesúgtak a mellettük állóval, de voltak olyanok is akik csak mosolyogtak. Aztán meg az olyanok, akik szikrázó szemekkel méregettek. Nem zavartattam magam, tovább "cseverésztem" Adam-mal.
- Csakhogy tudd! Ez nem egy randi, és soha nem is lesz az. Sajnálom, de bele kell törődnöd, hogy nem mindenkinek kellesz. - a hangom nyugodt, belül mégis forrok a dühtől.
Meg sem várom a válaszát. A kijárat felé lépkedek, és hangosan csapom vissza az ajtót.
- Atya világ! - esik nekem a barátnőm, aki rám várt.
- Mi van? - kérdem, még mindig kicsit durcásan.
- Atya világ! - ismétli meg.
Sóhajtok, és megvárom, amíg magához tér. Gondolom elég nagy sokk érhette.
- Adam White-tal akkor most randiztok?
- Ne légy ennyire bolond, Jenny! Soha, ismétlem soha nem járnék egy ilyen tuskóval mint ő. Főleg úgy.... - azonnal befogom a csőröm.
Csőnadrág, sportcipő, fehér póló, kapucnis pulcsi. El ne maradjon a zihált fekete haj! Az fontos...
Éppen felém sétált, Ronald-dal együtt. A szívem kihagyott egy ütemet. Az álmom óta, most látom először. Újra a hídon termek, összekuporodva vele. És csak iszik, iszik. Hangosan felkiáltok, de nem áll le. Még mindig a hajába markolok, nehogy kiessek az öléből.
- Blair! Balir! - rázogat a barátnőm.
Ez kicsit sok(k) volt nekem. Mire észbe kapok, Thomas már rég elment mellettünk. Ronald hátrafordul, de a barátja megy tovább. Ronald felén tart, majd megáll előttem.
- Jól vagy? - néz aggódva a szemembe.
- Persze, csak elkalandoztam egy kicsit. - mosolygok.
- Rendben, hát akkor szia!
- Helló! - köszönök el.
Futólépésben közelíti meg Thomast, aki az egyik ház falának dőlve várja. Közben engem néz. Nem bírom megállni, hogy ne nézzek én is oda. Jeges tekintete elrabolja az enyémet.
Vigyázz délután! - suttogja valaki.
Hátrakapom a fejem, ki szólhatott. De senki sem emel rám nagyobb figyelmet. Újra Thomasék felé nézek, de már régen felszívódtak. Mintha a föld nyelte volna el őket. A hang, amit hallottam ismerősen csengett, de nem jutott eszembe ki a tulajdonosa.
- Te is hallottad? - kérdem Jennyt.
- Mit? - olyan értetlen az arca, mint nekem.
- Valaki hozzám beszélt.
- Bébé, nem volt itt senki. Lehet, csak az előbbi tehet róla. - magyaráz zavartan.
- Persze...- dünnyögöm, bár én sem hiszem el, hogy képzelődtem.
***
Otthon már előkészültem a tanulásra. Szerencsémre Matt is itthon lesz, nem történhet semmi. Teljes biztonságban vagyok. Vagyis ezzel nyugtattam magam, de ahogy arra gondolok, hogy itt lesz a szobámban, undorral töltött el.
Nem öltöztem át, még mindig a sulis cuccomban vagyok. Nehogy azt gondolja, miatta kicsípem magam! Úgyhogy rövidnadrágba, és hosszú, bő pólóban várom.
Az ajtó kicsapódik, amibe beleremegek. Elől Adam sétál be, mögötte pedig -szúrós tekintettel- Matthew.
- Kopogni? - kérdezem unottan.
- Nem volt kedvem hozzá. - mosolyog a tanulópárom.
- Nekem meg kedvem lenne beverni a pofád... - motyogja Matt.
Állóhelyzetbe tornázom magam, majd a két fiú közé állok, ugyanis olyan érzésem támadt, hogy mindjárt egymásnak esnek.
- Kezdhetjük? - nézek Adam-re.
- Felőlem. - nyalja meg az alsó ajkát perverzen.
Matthew előrelendül, de visszarángatom a pólójánál fogva.
- Menj ki! - suttogom neki.
- Lent leszek a nappaliban. - mondja kissé hangosabban, hogy Adam is hallja.
Miután kiment, a tanulópáromhoz fordulok.
- Ötleted van már?
- Írjunk Bizáncról. - vonja meg a vállát.
Érzem, hogy düh kerít hatalmába. Én itthon jegyzetelten, készültem, ő pedig betoppan a nagy semmivel. Minek nekem ő? Csak púp a hátamon, megcsinálom én egyedül is!
- Tudod mit?
- Mit? - kérdez pimaszul.
- Hord el a segged. - mondom, teljes lelki nyugalommal.
Kicsikét meghökken a szóhasználatomon, de azonnal nagy vigyor kenődik fel az arcára.
- Akkor sem tenném, ha az életemen múlna. - jön egyre közelebb.
Előttem megtorpan. Felemeli a kezét, és egy hajszálammal kezd játszadozni.
- És tudod én mire gondoltam?
- Sajnos kezdem sejteni. - húzom el a számat.
- Blair, ne csináld már! Úgy érzem kezdessz tetszeni. Még sosem éreztem ilyet egy lány iránt sem. Mondd, hogy te is így érzel! - bazsalyog.
- Még én sem éreztem ilyen... utálatot, és undort senki iránt sem. - mosolyodok el.
Felkuncog, és a fejét a vállamba fúrja, mire én hátralépek. De ő is követ.
- Ne akard, hogy idehívjam a bátyámat! - fenyegetem.
Sóhajt egyet, és az ajtó felé indul.
- Nem úsztad meg kislány! - mondja, majd elmegy.
Megkönnyebbülök, majd elterülök az ágyamon.
- Mi történt? - hallom a tesóm hangját.
- Semmi. - válaszolom komolyan. - Kidobtam.
Elkapja a röhögőgörcs, ami ragadós, ezért együtt leszünk "normálisak". Pár perc beszélgetés, kuncogás, és hülyülés után, megkomolyodik.
- Nem akarom, hogy bármi közöd legyen ehhez az emberhez.
- Hidd el, nem állt szándékomban ilyesmi.
- Rendben. - nyugszik meg. - Ja és még valami! Este elmennék bulizni, megint.
- Oké-oké értem! - kuncogok. - Tartom a számat.
- Nem erre gondoltam. Mert te is jössz velem! - vigyorog.
- Bulizni? Én? - rémülök meg.
- Nem történne semmi bajod, végig ott őrködnék melletted. Neked sem ártana egy kis szórakozás. - kacsint.
Megörülök annak, hogy van programom ma estére. Meg persze annak, hogy biztosítva van a védelmem.
- Hívhatom Jennyt? - kérdezem.
Úgy tényleg bulisabb lenne, egy fokkal. Nem üldögélnék egyedül egy asztalnál, míg Matt és a barátai halálra bulizzák magukat.
- Már hívtam, mert gondoltam, hogy úgy jobban éreznéd magad. De sajnos Pete-vel történelemre tanulnak. - sajnálkozik.
- Hát jó. - törődök bele a sorsomba.
- Rendben, legyél kész egy óra múlva!
- Megpróbálkozok vele. - ígérem.
Már lépne ki az ajtón, mikor eszembe jut még valami.
- Kik jönnek még?
- Csak a haverjaim. - kacsint, majd becsukja maga mögött az ajtót.
Tökéletes estém lesz, egy csapat 19 évessel, akik minden bizonnyal pisisnek tartanak majd. De mégsem ülhetek itthon minden egyes nap!
Kinyitom az ablakot, ugyanis még mindig itt terjeng Adam undorító illata. A ruhásszekrény elé vetem magam, kikeresve egy fekete miniruhát.
El ne merészelj jönni! - szól ugyanaz a hang.
Megrezzenek, de minél hamarabb ki szeretném deríteni ki ez az illető. Most biztos vagyok benne, hogy az ablak felől jött a hang. Kilesek, bár elég sötét van odakint. Csak egy sötét árnyat látok az ablakom előtt. Meghökkenek, de a kíváncsiság elönti az egész testem, és belülről bizseregni kezdek. Kapucnis pulcsija van, de nem lehet kivenni belőle többet. Pislogok, hogy meggyőződjek róla, nem hallucinálok. De mikor újra kinyitom a szemem, nincs lent más, csak az üres kert...
Remélem eddig tetszik! =) Kérlek komizzatok, ha végigolvastátok a részt. Nektek a folytatás ajándék, nekem pedig a hozzászólásotok. ;)

6 megjegyzés:

  1. Nagyon-nagyon tetszik!! ;) Nagyon gyorsan folytit!!! ;) Amúgy imádom az ilyen vámpíros sztorikat!!, ugyhogy tényleg gyorsan folytit!! ;) :)

    VálaszTörlés
  2. Fú, nagyon jó! Hogy van a kezed? Tudsz írni tőle? Puszi. ♥

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszik a sztorid! Ugyan a vámpír mostanában kissé sablon mégis úgy írod le a történetet, hogy senkit nem érdekel ez az apró tény!! :) Remélem minél hamarabb folytatod :) :)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm szépen! :) Komolyan feltudjátok vidítani a napom csak egy hozzászólással is! ;)
    Krisztina, örülök, hogy tetszik. :D
    Köszönöm Bogi, hogy megkérdezted, már jobb. :)
    Próbálom nem sablonosan leírni. Lesznek itt még meglepetések Doraa! ;)

    VálaszTörlés
  5. Lehet olvasni, és lehet írni.
    De nem mindegy hogyan.
    Te eszméletlen jól írsz, én meg a kíváncsiságtól remegek.
    Én így döntöm el, hogy ki ír jol és érdemes-e folytatnom.
    Bizony érdemes

    VálaszTörlés
  6. annyira tetszik ....hogy nagyon sőt rettenetesen

    VálaszTörlés